Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, február 20, 2014

A nagy szélhámos

Zénó teljesen elkápráztatott a napokban, amikor elárulta, hogy másnapra ő akarja kikészíteni a ruháját, sőt, reggel fel is veszi egyedül, mire én felébredek, hogy nekem majd csak Karát kelljen öltöztetni. El voltam ájulva az én önálló, nagy gyerekemtől, egészen egy teljes napig, amíg ki nem derült, hogy az egész egy átverés volt. Úgy jött haza aznap, hogy tele volt a nadrág zsebe apró LEGO figurákkal, amiket titokban bevitt az oviba. Ezt ugyanis csak úgy tudta megoldani, ha nem látom, hogy öltözik, meg ha este nem csak a ruháját készíti ki gondosan, hanem a játékokat is belekészíti a zsebébe, észrevétlenül.