Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, március 26, 2014

Kara csacsog:

- Van egy jó hírem, meg egy rossz. Melyikkel kezdjem?
- Talán a rosszal.
- Az a rossz hírem, hogy nem tudtam megenni az ebédet.
- És mi a jó?
- Hogy most megyek vissza mesét nézni.

 - Mikor megyek már Ajkára?
- Menni szeretnél?
- Igen, mert a Mamiék már biztos mondogatják, hogy hol van már a kis Kara.

Címkék:

posted by szokoz | 9:57 du.