Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, március 03, 2014

Zénó és a kés

Zénó napról napra előrukkol valami meglepetéssel. Egyedül fürdik, rendesen be tudja szappanozni magát, segítség nélkül. Aztán jött az, hogy kikészíti magának a ruhát, egyedül öltözik. (még ha célja is van vele, mindegy). Aztán megtalálja az öccsét a TESCO-ban, ugye.

Most az a legújabb, hogy megtanult késsel villával enni. Én  nem tanítottam neki, nem is gondoltam volna, hogy már képes lenne rá, és azt mondta, nem Ajkán és nem az oviban tanították neki, hanem egyszerűen elleste, hogy mi hogyan eszünk és leutánozta. Íme: