Kara elveszett a TESCO-ban

A legokosabb gyerekem tegnap elszaladt a TESCO-ban és nem talált vissza. Sőt, én is hiába kiabáltam meg kezdtem el keresni azonnal, nem láttam sehol.

Zénóval oda-vissza szaladgáltunk a középső folyosón, és még a sírását is hallottuk, de eredménytelenek voltunk, mert én úgy hallottam, hogy a hang előttünk van, jobb oldalon, Zénó pedig állította, hogy mögöttünk sír a gyerek a bal oldalon. Erről ennyit. De látni nem láttuk sehol.

Mentem az ügyfélszolgálatra, de ott se volt senki, aztán vissza a gyerekruha osztályra tovább keresni meg kiabálni. Egyszer össze is néztem egy fiatal pasival, aki a kiabálásomra megfordult, de aztán ment tovább, azt nem vettem észre, hogy a kezében lévő gyerek nem a sajátja, hanem az enyém. Ez az apróság egyedül Zénónak tűnt fel, aki azonnal szólt nekem. Én a földön szaladgáló, egyedül lévő, kis növésű embereket szkenneltem a szememmel és gyorsan kapkodtam a fejem körbe.

Pánikba mondjuk nem estem, afelől nem volt kétségem, hogy előbb utóbb meglesz valahol.

Szóval Zénó észre vette, a pasi után futottunk, és visszakértem a gyereket. Épp az ügyfélszolgálat felé tartottak ők is. Az ember elmondta, hogy Kara nagyon okosan viselkedett, odament hozzá és elmondta neki, hogy ő most el van veszve. Aztán hagyta, hogy elinduljanak segítséget kérni.

Utólag visszagondolva, azért az furcsa, hogy a gyerekem nem szólt a fickónak, hogy az a kiabáló figura az ő anyja és éppen az ő nevét kiabálja. Sőt, amikor átvettem a fickótól, még a kezét se nyújtotta felém, nem látszott rajta, hogy örül, nem mondta a nevemet, semmit. A pasi biztos azt hiszi, hogy a szívtelen anyától megszökött a gyerek, aki most nagyon bánatos, hogy mégis megkerült.

Persze, annyira meg volt szeppenve, hogy itthon se merte elmondani Apának, hogy mi volt a mai TESCO kaland. Ami - ha nincs Zénó - , akkor tényleg rosszabbul is végződhetett volna. De remélem, hogy most már tényleg megérti minden gyerekem, hogy miért nem szabad elszaladgálni a tömegben a szüleitől.

Mottónak pedig ezt szántam eredetileg ehhez a bejegyzéshez, csak nem akarok gyámhivatali eljárást kapni:
- Egyszer, pár percig én is elhittem, hogy van isten.
- Amikor megtudtad, hogy lányod születik?
- Nem, amikor Kara elveszett a TESCO-ban.