Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szombat, február 22, 2014

Álomszülés

Eddig kétszer álmodtam a szüléssel. Az egyikben Mami és Géza bent volt a kórházban, és a szülés után azonnal haza akarták vinni a gyereket. A szülésznővel is leálltak veszekedni, hogy nincs ennek a gyereknek semmi baja. A részletekre nem emlékszem, mert régen volt.

A másodikban Gábor szerezte meg a gyereket, és magával vitte a szoba másik végébe, mielőtt ránézhettem volna. A szülésznőt küldtem utána, hogy szóljon már annak az embernek, hogy hozza ide a gyereket, de hiába. Aztán Gézával beszéltem telefonon, aki arra kért, hogy készítsek képet a gyerekről, de neki is mondtam, hogy legfeljebb G hátáról tudok fényképet küldeni neki.

Akármennyire is extrém történetek, azért egyik sem áll nagyon messze a valóságtól.