Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, május 19, 2014

Zénó már nagyfiú

Ez már a sokadik bejegyzés ebben a témában. Most ott tartunk, hogy egyedül fürdik, csak a víz hőmérsékletét kell beállítani neki és az után mindent egyedül elintéz, alaposan megfürdik.

Tegnap pedig levágta a saját körmét (!) mind a 10 ujján (!), hibátlanul (!), és sérülésmentesen (!) egy körömcsipesszel.

Olyan nagyon büszkék vagyunk rá. Meg ő is magára! :)

Aztán  nagy kedvencem volt még az is, amikor végignézte egyszer, ahogy Apa megborotválkozik. Mindent végigbeszéltek, hogy mi mire való, és miért, és meddig és hányszor és hogyan, aztán még napokig arról beszélt, hogy egyszer együtt borotválkoztak Apával. Nagyon boldog volt.

A fürdés utáni bőrápolást pedig tőlem leste el, és el is kezdte használni az egyik kakaóvajas krémemet, és fürdés után végigkente a testét szisztematikusan napokon keresztül, míg nem Apa megkérte, hogy használjon egy másik krémet, aminek nincsen csajos illata, mert az fiúknak nem való. Azóta Apa testápolóját használja, és minden este megszagolja, majd megjegyzi, hogy ennek a krémnek TÉNYLEG nincs illata. És ettől megnyugszik. Érdekes, hogy a krémezést egyik este sem felejti el, nagyon szereti kenegetni magát.

Ja, és egyszer bekente a hónalját Apa golyós dezodorjával.