Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, június 05, 2014

Kara így vígasztalódik

Az oviból hazafelé jövet ma nagyon szomorú volt, mert Zénó elment a nagycsoportosokkal egy búcsúbuliba kézműveskedni, ő viszont nem tarthatott velük. Durcás volt és még fagyizni se volt kedve.

Aztán megláttunk egy bobcat-et, ami sódert hordott be egy udvarba a szomszéd utcában. Letelepedett a járdára törökülésben és végignézte, ahogy a gép dolgozott:

1 Comments:

Blogger szolyva said...

Annyira aranyos! És az is szuper, hogy volt időtök megvárni, nem kellett elvonszolni onnan szegényt! :D <3

6:29 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home