Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

péntek, augusztus 01, 2014

A levél

Egy hét ajkai nyaralás után Apa értünk jött, de csak éjszaka ért oda, így Zénó fontosnak tartotta egy levélben összefoglalni az aznapi, kapolcsi élményeket, hogy Apa azonnal értesüljön minden fontos eseményről, amint megérkezik. Íme:



"Szia Apa,
Az a kis doboz, amiben kis fej meg fű nő ki a fején, azt úgy hívják, hogy fűfej.

Anya kapott egy fakanalat, szeretetből,
csináltam magamnak egy álomméhecskét, kicsit Nórika segített.
És vettem magamnak egy nagyon szép gyertyát, amin egy rózsa van, és olyan, mintha igazi rózsa lenne.
Egy kutyás sípot is kaptam, amibe ha vizet teszünk, olyan szép csicsergő hangja van.
Meg egy kutyusos hűtőmágnest, ami ki lehet színezni.

Szeretettel, puszillak, jó éjszakát,
Zénó"