Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, augusztus 11, 2014

Vizes játszó

Van itt a belvárosban egy ilyen vizes játszótér, amit korábban felfedeztünk már Zénóval, de Kara hallani se akart róla, mert ő utálja a strandot és azt hitte, hogy ez is olyan.
Kirángattuk oda, és teljesen el volt ájulva tőle, azt hajtogatta egyfolytában, hogy "ez a hely tök jó".
Róza pedig csak legelészett a fűben, amíg a fiúk pancsoltak.


Ehhez a képhez nem tudok mit hozzáfűzni, a Surf up! rajzfilm csirkéje jut róla eszembe, amikor a bálnán utazik.


posted by szokoz | 10:55 du.