Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, augusztus 05, 2014

Kara csacsog:

Egyik nap szétpakolta a szobájában a LEGO-kat, térdig jártunk az alkatrészekben, mondtam neki, hogy ilyet ne csináljon. Megígérte, aztán megint eltűnt a szobájában és nagy volt a csend. Felmegyek, benyitok, látom ugyanazt a rumlit, mint az előtt, és Kara sírós-sajnálkozós hangon azt mondja:
- Anyaaa, neked nem most kellett volna bejönni!!

Játékközben pedig elnevezte ezt a LEGO virágot "manikuláló" virágnak. Mindenkit manikulál.

Címkék:

posted by szokoz | 1:17 du.