Kara csacsog:

Az én bölcs fiam egyszer azt mondta Gézának:
- Az életnek az a dolga, hogy boldog legyél.

Amikor érte mentem, gyorsan rá is kérdeztem a részletekre:
- Meséld már el nekem, hogy mi az élet dolga, mert azt nekem feltétlenül tudnom kell.
- Az életnek az a dolga, hogy vidám legyél.
- És Te vidám vagy?
-  Igen.
- Mindig?
- Mindig.
- És mit gondolsz, Géza is vidám?
- Igen.
- Mindig?
- Nem, nem mindig.
- Mikor nem vidám a Géza?
- Hát amikor nem vagyok itt vele.

Sok LEGO-s videót néz a youtube-on, és mindegyikre, amelyik megtetszik  neki, megkérdi:
- Anya, ezt megkaphatom?
Eleinte mondtuk neki, hogy majd ha szülinapja lesz, meg karácsony, stb,  de hamar rájöttünk, hogy egyiket se gondolja komolyan ő maga se, úgyhogy minden ilyen kérdésre lehet neki azt válaszolni, hogy
- Persze, megkaphatod.
És azzal megnyugszik és el is van felejtve az egész.
Probléma csak azzal van, ha egy nap a huszonötödik ilyen kérdésre már úgy válaszolok, hogy oda se fordítom a fejem, csak unott hangom mondom neki:
- Persze, azt is megkaphatod.
Akkor ugyanis rám szól, hogy nézzek már oda, mert nem fogom tudni, hogy mit kell venni majd a boltban. Akkor odafordulok és azt mondom neki:
- Igen, most már nézem, persze, megkaphatod.
És mindketten gyorsan el is felejtjük az egészet.

Tegnap minden előzmény nélkül odajött hozzám és elkezdte a felsőtestét jobbra-balra mozgatni, a karjait meg össze-vissza lengetni a levegőben és megkérdezte:
- Anya, te tudsz ilyet?
- Nem, nem tudok.
- Akkor figyelj, mutatom lassított felvételben!

Pár napja azon vitatkoztak Zénóval, hogy el lehet-e vágni a fát. Azzal tettem igazságot, hogy van nekünk törött fakardunk, amit egyikük a hátsókertben a játék hevében véletlenül eltört. Azt meg is tudom mutatni nekik, tessék, a fát nem hogy el lehet vágni, de el is törik akár. Kara mindenképpen látni akarta. Nézegeti, megszólal:
- Ööö, igen, én emlékszem, akartam játszani ezzel a karddal, de Zénó nem engedte, úgyhogy szerintem Zénó törte el.
- Na ne manipulálj itt engem!
- Én nem maniKulálok, én nem..!

Rászóltam Zénóra, hogy izegjen-mozogjon a széken evés közben, folyton belém rúg az asztal alatt, nyikorog a feneke alatt a szék, üljön már nyugodtan az asztalnál. Kara kihúzta magát a saját székén és megkérdezte:
- Nézd, Anya, milyen stabilan ülök! Ugye, hogy én stabilan ülök?!