Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

vasárnap, december 21, 2014

Kara csacsog:

Évek óta próbáljuk rávenni a gyerekeket arra, hogy aki hétvégén reggel felébred, az egy hang nélkül menjen le a földszintre és csendben foglalja el magát addig, amíg a szülők felébrednek. Ezt Kara mostanra kezdte el megérteni. Egyik reggel lábujjhegyen odasomfordált hozzánk és nagyon halkan a fülembe súgta:
- Anya, én most halkan lemegyek a földszintre, neked nem kell felébredned, JÓ?!

Címkék:

2 Comments:

Blogger G. said...

Én nem is ébredtem fel:-)

8:50 du.  
Blogger szokoz said...

Félsiker!

2:18 de.  

Megjegyzés küldése

<< Home