Az elsős, év végi bizonyítvány

Figyelem, hosszú, vágatlan, rendezői változat.

Egy áprilisi napon kezdték meg az idei tavaszi táncfesztivál előadásaira árulni a jegyeket. Gyorsan lecsaptunk a Szegedi Balett előadására, és boldogan vártuk a napot.

Két hónappal később megtudtuk, hogy Zénó évzárója is pont akkor lesz. Nem estünk kétségbe, telefonos segítséget kértünk Ajkáról és Géza boldogan vállalta, hogy elkíséri a gyereket az évzáróra, főleg hogy közben meglátogatja az ismerőseit is a suliban. Boldogok voltunk.

Voltak ugyan előzetes jelei annak, hogy hiba volna kihagyni a fiam első évzáróját, hiszen kiderült már, hogy megnyerték az iskolai papírgyűjtést és ezzel a legtöbb pontot szerezték az alsó tagozaton, amiért a mi iskolánkban vándorkupa jár. Andi néni finoman azt is előre jelezte, hogy tetszeni fog nekünk az a bizonyítvány. Sebaj. Mi boldogok voltunk.

Odafelé vettünk virágot és megkértem Gézát, hogy a mérhetetlen nagy pedagógusi tapasztalatával mondjon valami szépet és jót, köszönetképpen, aminek örül egy tanárnő, miközben virágot vesz át a tanítványától. Nekem ehhez sose volt érzékem, (viszont azt remekül megfigyelem, hogy ki az, akinek van.)

A balett nagyszerű volt, este 9-kor is még boldog ember voltam.

Hazaértünk. Zénó már aludt, gyorsan elkértem a bizonyítványt. Géza viszont egy egész pakkot mutatott:

Ez a legutóbbi oklevél már egy ajándékkönyv belső borítóján található. Mert azt is kapott.

Gézától megtudtuk, hogy az okleveleket az iskola udvarán egyesével adták át a gyerekeknek, Zénó pedig többször is kezet fogott Jutka nénivel, mert az osztályának járó vándorkupát is ő vehette át.

Itt már majdnem sírtam.

Reggel megdicsértük Zénót, és annyit korrigált, hogy Somával ketten vették át a kupát, megfogták egymás kezét és úgy emelték a magasba, és nagyon örültek neki.

Délután pedig Milán anyukája annyival egészítette ki az eddigieket, hogy az osztályteremben, a bizonyítványosztást nem tudták elkezdeni, mert Zénó szólt, hogy Géza még nincs a teremben. Egy egész osztály várta, hogy megérkezzen, ő pedig valahol beszélgetett valakivel. De meg is nyugtatott, hogy nagyon cuki volt a fiam, ahogy nem hagyta, hogy elkezdődjön a program, amíg nem érkezik meg a nagypapája.

Én meg arra gondoltam, Andi néni nyugodtan szólhatott volna, hogy kistáskával menjünk a bizonyítványosztásra.