Kara csacsog:

Fergeteges napunk volt. Zénó Ajkán van, a két kicsivel nyugodt napunk volt. Kara kiegyensúlyozott, vidám, szófogadó és nagyon hiányzik neki Zénó.

- Lehet olyat csinálni, hogy az ember nevet változtat? Nekem a Kara olyan furcsa.
- És mit szeretnél, hogy mi legyen a neved?
- Mondjuk Zénó.

Játszótéren:
- Vigyázz, a forgóhintán ne pörögj sokáig, mert rosszul lehetsz.
- Szerintem nincs igazad. Apa eddig nem mondott olyat, hogy a forgóhintán rosszul kehet lenni. És Apa mindent tud.

- Ne haragudj, Apa, de most egy icurka-picurkával jobban szeretem Anyát.

Hazaérek a futásból, meg akar ölelni. Mondom neki, hogy most csak óvatosan mert nagyon izzadt vagyok. Este, a lefekvéskor hozzám bújik:
- Szerencsére már lecsöpögött rólad a víz, most már csak ragadós vagy.

21.15-kor fekszik a kanapén és elmélyülten néz valami mesét a tábláján. Mondom Apának, hogy ez a gyerek mit keres itt.
- Gyere, Kara, menjünk fel.
- Apa, ezzel most azt akarod mondani, hogy menjünk fel? Pont most, amikor bazira éhes vagyok?!

21.30-kor hozzáteszi:
- Mondjak valamit, Anya? Kedvem szottyant egy kis zenét hallgatni!

21.35, a fáradtságtól imbolyogva megy fogat mosni:
- Nekem annyira hiányzik Zénó, hogy már nem is tudok egyenesen menni.