A királypiton

Zénó valamikor tavasszal kezdett nyavalyogni, hogy állatot akar tartani. Bár mi felvilágosítottuk, hogy Mazsi is egy állat, a lelkesedése nem lankadt, és azt ígértük neki, hogy ha (1) kitalálja pontosan, hogy milyen dögöt akar tartani, (2) meg tudnak egyezni Karával is az állat fajáról, és fajtájáról, és (3) hosszabb időn keresztül fenn marad az érdeklődése, és nem csak egy hirtelen fellángolásról van szó, akkor beszéljünk róla. Mondjuk fél év múlva.

Eltelt fél év, pár hete bejelentkezett a gyerek a régi témával. Kígyót akar. Innen már nincs vissazút, mivel ő betartott mindent, amit kértünk tőle, így elkezdtek Apával utánaolvasni a kígyótartás fontosabb tudnivalóinak, kitalálni, hogy milyen csúszómászó legyen a szerencsés kiválasztott és elkezdték megtervezni a terráriumot. Apa semmiről nem képes kicsiben, vagy átlagosban gondolkodni, hát persze, hogy a terráriumot is maga tervezi (kimerítő részletek alább) és kivitelezi, ahogyan a szabadideje engedi.

Zénó fellelkesült, a google lett a legjobb barátja, megtanulta használni a keresőt és Apával tervezik a megaterráriumot. Lesz tehát benne:

- pocsolya, hogy tudjon a kígyó wellnessezni, 

- melegítőlámpa, hogy ne fázzon, 

- növények, hogy szép is legyen, 

- teljes klíma, hogy meglegyen az optimális hőmérséklet és páratartalom, 

- egy vízesés, ami táplálja a pocsolyát és üdítő látványt biztosít nekünk, és talán a kígyónak is, 

- egy nyugat-afrikai stílusban kivitelezett maszk, amibe bebújhat a kígyó (Indiana Jones utánérzés, csak ott dél-amerikai volt, de annyira odafigyelünk a részletekre, hogy ragaszkodunk a háziállatunk eredeti élőhelyének motívumatihoz) és persze 

- kamerák, hogy távolról is nézhető legyen a gyönyörűen kivitelezett terrárium, ha esetleg nem otthon vagyunk és akkor is nézni akarjuk. 

Mindehhez pedig a kígyó saját szervert kap, ami vezérli a klímát, és a kamerákat. Hát nem szerencsés egy állat? De az. Sőt, az egy főre jutó nm2-t tekintve elég jó helyre pozícionáljuk az új kis kedvencet.

Mindegy, annyi haszna máris van az idei megaprojektnek, hogy Apa sokkal kevesebb időt tölt Diabloval mert újabban esténként 3D-ben rajzolja a terráriumot, hogy szép is legyen, meg praktikus is. 

A királypitonra esett a választás, mert az felel meg minden általam is támasztott elvárásnak: (1) nem veszélyes a gyerekekre, nincs mérge, (2) nem kell panzióba vinni, ha egy hétre elutazunk, elég neki hetente enni adni. Zénónak az volt fontos, hogy kígyó legyen, szép legyen, és vállal minden karbantartási és etetési feladatot, ami a tartásához szükséges. Ez is fontos volt ugyanis, hogy nekem ne kelljen egy percet se törődni vele, van a lakásban épp elég élőlény, akiről gondoskodhatok. És nem kívánom egerekkel táplálni az új háziállatot. Kösz, nem. De abba bele kellett egyeznem, hogy bébi egerek fogják lefagyaszott állapotban várni a sorsukat az én fagyasztómban(!), hogy ne kelljen hetente bevásárolnunk a kígyókaját. Mondjuk azt nem bánnám, ha a gyerek hetente elbiciklizne a díszállatkereskedésbe egy nyamvadt egérért, de mindegy, már rábeszéltek. Majd készítek egy zacskót a hűtő mellé..

Zénónak tehát mostanában kizárólag a kígyó körül járnak a gondolatai, az iskolában eddig minden nap kígyót, és terráriumot rajzolt a szabadidejében, amit én persze lelkesen dokumentálok:

A fenti képen minden olyan kellék látható, amit eddig felsoroltam: lámpa, növény, vízesés, 3 kamera, két kígyó, a maszk és a mitsemsejtő zsákmányállat. Lent pedig egy idilli kép a zuhanyozó kígyóról:

Ez a kép pedig már egy másik napon készült, és a zsákmányállat mintha túlnőtte volna a ragadozót, egyébként a kellékek változatlanok:

A projekt vége kb decemberre tehető, addig tart az aprólékos tervezés és kivitelezés a mi tempónkban. És Zénó szerencsére türelmes alkat.