Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

péntek, szeptember 25, 2015

Napi Rózi

Rózának egyre több olyan szokása van, ami nagyon jellemző rá, ezeket próbálom most összeszedni:

- ahogy integet a fiúknak, mielőtt elindul a lépcsőn az emeletre. (akkor is, ha egyedül vagyunk a lakásban)
- ahogy a lépcső alján oldalra húzódik cipőt húzni, egészen a korlátig/falig (akkor is, ha egyedül vagyunk a lakásban)
- ahogy fürdés után, lehetetlen pózokban ráborul a plüss sünire, és öleli, mielőtt pizsamát tudnék adni rá
- ahogy megszerez valamit és elszalad vele
- ahogy a teknősét húzza végig a lakásban
- ahogy megmássza az emeletes ágy fémlétráját
- ahogy megáll a lépcsőfordulóban és hanyatt fekszik a lépcsőfokokon, mintha napozna. aztán továbbindul
- ahogy mindenre azt mondja: kúúká
- ahogy naponta végigsimogatja a ruhatárát