Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, október 19, 2015

Kara csacsog:

- Na, tessék, megkaptad a (blabla, nem tudom mit), most már megnyugodhat a kis lelked.
- Az én lelkem csak tudod mikor nyugszik meg, amikor meglátom a Mamit meg a Gézát!

- Ne mondd nekem, hogy a barátod vagyok, nem vagyok a barátod.
- Nem? Jó, akkor kinek vagy a barátja, Gézának?
- Nem, neki se.
- Akkor mije vagy Gézának?
- A kis gyönyörűsége.
- És akkor nekem mim vagy?
- Hát, a hajlékony ceruzád.

(Ezt tegnap kapta Évától.)