Gyereknap 2016

Nem sokat készültünk az idei gyereknapra, de azért voltak terveink.

Legelőször is, megszabadultunk Rózától. Úgy döntöttünk, hogy neki sürgős dolga van Ajkán. Délelőtt autóba ültettem a kedvenc játékaival és szükséges tartozékaival együtt. Mami szerint a 3 napja tartó lázas állapotát simán okozhatja fogzás is, de erre mi - sokgyermekes mintaszülők - eddig nem is gondoltunk.

Ebéd után hazaértem (tehát éhesen), itthon ült a 3 fiú, mindhárom valamilyen képernyő előtt. Kint ragyog a nap, Apa alszik. Felnyaláboltam őket, kimentünk a vizes játszótérre (továbbra is éhesen). Egy órányi vizeskedés után megunták, átmentünk az új szökőkúthoz. Éppen nem zenélt, nem világított, és a fejünk felett átugró víznyaláb se üzemelt, talán csak a szél miatt. Uncsi volt, ott se maradtunk sokáig.

Rávettem őket, hogy a Dunakapu téri kirakodó vásárban (győri Édes Napok) együnk lángost, mielőtt összeesek. Az idei szezon első és egyben legfinomabb lángosát mérték az egyik bódéban, amihez kilométeres sor végigállása után lehetett hozzájutni. Apa végigállta nekünk, mi addig fotóztuk saját magunkat (az éhhalál szélén).

Akkor elküldtem Apát ciderért. Nem találta meg, úgyhogy nekem kellett kiszolgálnom magam, de utána hősiesen állt sorban üdítőkért is, meg a marcipánosnál és valami vacak grillázsból is vásárolt. Mire ezt mind végigjárta, mi megettük a lángost.

Este lámpás fesztivált is hirdettek, amire lelkesen készültünk, mert évekkel ezelőttről a nyakunkon maradt 5 db kívánságlámpás, aminek a használatát idő közben betiltották. A fém alkatrészek veszélyesek a repülőkre. A kívánságainkat ezúttal ráírtuk a lámpásra, hogy odafent valaki tuti világosan értse őket.

(Anya gyerekrajzot elemez rovat, különkiadás következik:
egyedül Zénó kívánt olyan dolgot, amit nem lehet pénzért megvásárolni, vagyis klasszikus értelemben vett "kívánság". meg persze én. )

Nagy lelkesen vártuk az estét, de a meghirdetett időpont előtt 15 perccel elkezdett villámlani meg dörögni az ég, hirtelen elkezdett zuhogni az eső. Este 9 is elmúlt már, a gyerekeket elküldtük fogat mosni, pizsamát húzni, bocs, srácok, program törölve, holnap iskola. Mire felmentünk a szobájukba, elállt az eső. Válságstáb értekezlet: mit tegyünk. Elállt az eső, öltözzenek vissza, visszük ki a lámpásokat, ha már ennyit készültünk.

Kimentünk az utca végére, ott volt ez a program, hát ott állnak a népek, ledes lufival a kezükben. Pff. Megnéztük, ahogy felengedik őket, a lámpásainkat pedig csalódottan visszahoztuk, majd egy másik alkalommal felküldjük őket.

(azt pedig innen üzenem a szervezőknek, hogy ha legközelebb héliumos lufikat akarnak nagy számban az égbe küldeni, célszerű volna NEM fák alól indítani őket. a cuccok fele még ma is ott van az ágak alá szorulva. hehe.)