Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, május 26, 2016

Az óvodai évzáró

Én komolyan azt hittem, hogy Karát nem vonják be a versek, dalok tanulásába, mert nem mond otthon semmi olyat évek óta, amit az oviban tanult. (Volt erről egy közepesen kellemetlen beszélgetésem az igazgató nénivel év elején). Úgyhogy jól meglepett a fiú, amikor 2 verset is mondott az összevont évzáró-anyáknapi-ballagás ünnepségen. Nem tudom, mennyire kivehető a felvételen, de a helyszínen, élőben úgy tűnt, hogy csak Kara mondja a verseket, a többiek csak suttognak, bizonytalanul.