Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, május 03, 2016

Előzetes: a bizonyítványról

Zénó mondott ma egy érdekeset:

- Tegnap elbeszélgetett velem Andi néni a magatartásomról. 
- Miért? Milyen a magatartásod?
- Hát, szoktam dumálni.
- Órán?
- Órán is.
- És mit mondott neked Andi néni?
- Hogy ha nem változtatok, akkor nem lesz szép a bizonyítvány. De aztán ma azt is mondta, hogy szerinte jó ötlet volt tegnap beszélgetni velem, mert ma már rendesen viselkedtem. És ma már Erzsi néni is megdicsért.
- Miért?
- Hát, matek órán is szoktam dumálni.
- Matek órán is dumálsz?! Kivel?
- A padtársammal. Meg a mögöttem ülővel. De ma azért dicsért meg Erzsi néni is, mert nem dumáltam, egyrészt mert ma nem volt a padtársam, másrészt...

És itt úgy elkezdtem röhögni, hogy nem tudta elmondani a másik indokot. Most már sose tudjuk meg. Mindenesetre fel vagyunk készülve a nem kitűnő bizonyítványra, Zénónak pedig elmagyaráztam, hogy a négyes magatartással sincs semmi baj.