Zénó 9 éves

Ehhez az összeállításhoz komoly kutatómunkát kellett végeznem, ugyanis alig van olyan fotó, amin mindketten rajta vagyunk. Többnyire én vagyok a kamera egyik oldalán, a családtagok a másikon. De csak sikerült, és annyira szeretem, hogy amióta elkészült, naponta többször is megnézem. Igazán szívmelengető látvány.

Hamar kimatekoztam, hogy a nagyfiam a gyerekkkora feléhez ért. Azt még nem tudom, hogy ezzel a nehezén túlvagyunk, vagy épp ellenkezőleg, a neheze még csak most jön, de ha Zénó továbbra is hozza az eddigi formáját, akkor nem lesz gond, barátok maradunk mindörökre (#BFF). Tehát a saját érdekében és a saját érdekemben azt kívánom, hogy maradjon ilyen vidám, lelkes, aktív, önálló, okos fiú, mint amilyen eddig volt.

A kekszrúd akkora kedvence lett, hogy szülinapi tortának is ezt kérte. Kicsit rendhagyó ugyan, de nem bántam, még úgy sem, hogy utólag ezt nevezte a valaha volt legfinomabb tortájának, ami a eddigi cukrász tevékenységemre nézve kicsit degradáló ugyan, de hagyjuk, a lényeg, hogy a gyerek boldog és a torta még aznap elfogyott.

Elfújta a gyertyák, kívánt is valamit:

A teljes boldogsághoz a kedvenc málnás, alkoholmentes sörét is bevetettem. Fülig értek a szájak.

 Ebédelni a Burger Kingbe mentünk, mert nagyon megtetszett nekik a történet, amit a születése napjáról meséltünk, hogy a kórházból kiengedtek még egy pár órára, és elmentünk addig ebédelni a Széna téri Burger Kingbe. Hát, ők is ki akarták próbálni.

 A szokásos otthoni dekoráció, ami kint marad Kara születésnapjáig, a hagyomány szerint. A hangulat fokozása érdekében pedig felfújtunk 25 lufit (amitől jól elszédültünk), és teledobáltuk a szobákat szerpentinekkel:

 Estére rendeltem egy zenés programot a szökőkúthoz, azt végigugrálták a gyerekek:

Ezeket is kiteszem, mert ezekre is ugyanolyan jó ránézni. Ilyen boldogok vagyunk együtt: