Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szombat, november 26, 2016

A nagy elefánt

Róza és a nagy elefánt egyre elválaszthatatlanabb jóbarátok lettek. Úgy húzza maga után a lakásban (az orránál fogva), mint egy utánfutót.

Ha beteg, meg is gyógyítja. Ez is naponta többször előfordul.
 Ha kimegy a konyhába, akkor is magával rángatja. Ehhez legtöbbször az előszoba szőnyegen fekvő (alvó) kutyán is át kell rángatnia, ami persze nem jelenthet problémát Rózának.
Még az asztalnál is maga mellé ülteti:

posted by szokoz | 9:15 du.