Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, január 26, 2017

Róza próbálkozik

A jegyzőkönyv kedvéért leírom a tegnap esti záró jelenetet.

Mesét olvasok. Kakót kér, cumisüvegben. Lemegyek a konyhába, kakaót csinálok. Felviszem. Iszik belőle. Túl langyos. Vigyem le megmelegíteni. Lemegyek másodszor is a konyhába. Megmelegítem. Felviszem. Iszik belőle. Majdnem mindet megissza. Túl meleg. Vigyem le meghűteni. Nem mondom ki, amit gondolok. Helyette:
- Nem, szívem, nem tudom meghűteni. Két lehetőséged van. Vagy megiszod így, vagy nem iszod meg.
- Akkor megiszom.
Iszik tovább. Végül a fogaival a cumira ráharapva, a szájából a kakaós üveget ki nem engedve, sziszegve és rosszallóan hozzáteszi:
- A Mami Ajkán meg tudja hűteni cumisüvegben is!

posted by szokoz | 8:48 du.