Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

vasárnap, július 01, 2018

Bulgária 2018

9 fővel és 2 autóval indultunk el Bulgária felé. Életünkben először utazási irodában foglaltuk a szállást, mert arra gondoltunk, hogy szükségünk lehet a telepített magyar animátor segítségére.

Első nap Szegeden aludtunk és onnan indultunk tovább másnap, hogy estére leérjünk a tengerpartra. Kicsit megzavarta a terveket az, hogy a balkáni vendégmunkások nyári szabadságának első napján indultunk el, velük egy irányba. Az egyik határon 1, a másikon 2 órát álltunk sorba a bejutásért.

A gyerekek sokkal jobban viselték az utazást, mint ahogy vártuk. Még akkor is, amikor este 8 helyett éjfél után megérkeztünk Neszebárba és kiderült, hogy Sunny Beachen nincsenek utcanevek és házszámok, hogy megtaláljuk a szállodát.

A szálloda egy közepesen felújított balatoni SZOT üdülőhöz hasonlítható, de arra, hogy a gyerekek egy hétig pancsoljanak a vízben, arra épp megfelelt. Se az animátort, se a kerti medencét nem használtuk, csak a tengerpart érdekelte a gyerekeket.
 Róza nagyon hamar otthon érezte magát és teljesen önállóan ment be a vízbe minden félelemérzet nélkül. Szerencsére hosszan be lehetett sétálni a tengerbe, csak nagyon lassan mélyült. Olyan magabiztossággal járt a szállodában és a tengerparton, mint aki oda született. Nagyon tetszett neki a hullámzás, meg a végtelen homokozó.

 Időnként azért ki kellett könyörögni a vízből, hogy felmelegedjen.