Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

vasárnap, január 06, 2019

Leesett egy csomó hó

A hétvégén teljesen váratlanul leesett 25 cm hó. Azért váratlanul, mert a meteorológusok 3-5 cm havat jósoltak. Miután ellapátoltam 40m2 kocsibállóról a 25cm havat, épült két jókora hókupac az utcafronton, amibe Kara beásta magát egy autós kiegészítóvel (jégkaparóval). Ő úgy hívja ezt, hogy iglut épített.
 Vasárnap szánkózni mentünk. Először ilyen klasszikus csúszások mentek,
 aztán hóangyalt meg hasangyalt csináltak (ez utóbbi Róza specialitása),
 aztán a guri-guri malac téli verziója következett,
 végül beálltak "Mercedes jelbe", és lefényképeztették magukat.
Szétfagytam. Hazajöttünk.

posted by szokoz | 8:53 du.