Nyílt nap a Kazinczyban

Zénó aktívan részt vesz az angol órán:

 Rajz órán galaxis festettek.

Végigültem én is a 6 órát a suliban és nagyon elfáradtam tőle. (Mondjuk én mind a 6 órán végig figyeltem.)

Azt, hogy figyeltem, úgy értem, hogy frankón voltak olyan szülők (anyukák), akik minden (!) órán végig (!) pofáztak, mintha a piacon lennének. Ez több okból is bosszantott: ők nyilván ismerik egymást máshonnan, vagy régebb óta, tudnának máshol is beszélgetni. A tanárt nyilván zavarja, hogy nem csak a 34 gyerek, hanem a 30 szülő is adja az alapzajt, amit neki túl kell kiabálni. De a legjobb az egészben, hogy aki dumál, az nem figyeli a gyerekét. Akkor meg minek jön be?! Volt egy-két olyan pillanat, amikor majdnem hátrafordultam és kiküldtem egy-két anyukát.

Zénó viszont ügyes volt. Tényleg aktív és érdeklődő. Okosabbnak tűnik, mint a társai, pedig ők egy válogatott banda. Alátámasztva látom azt, hogy azért nem kell tanulnia hétvégén, mert az órákon megtanulja, amit kell, nem csak a hagyományos tanórákon, hanem a nyelvórán is.

Az ötödik és hatodik osztály még ilyen "laza" lesz, nem erőltetik meg magukat az ötösért, de hetediktől ráadásul meghajtják őket.

Az bántott nagyon, hogy a szünetben csak kapkodni van idejük. Mivel nincs szekrény, ahová le tudják tenni a cuccaikat, és a mindennapos tesi óra miatt minden nap 2 hátizsákkal megy, télen ott a kabát, esetenként pedig rollere is van, ezt a rengeteg holmit óráról órára magával kell vinnie. Ez szerintem önmagában nagy mutatvány, de akkor mikor eszik? Most megértettem, hogy miért hozza haza az uzsonnát rendszeresen.

Torna óra után az igazgató is elbeszélgetett a szülőkkel. Azt mondta, hogy ez az évfolyam nagyban különbözik a korábbiaktól. Látványosabban önzők, akaratosak, és hangosabbak, mint akár a mai hatodik évfolyam. Szerinte most látszik egy generációs hullám, és nehezen tudnak alkalmazkodni az új feltételekhez. Ezek a gyerekek már csak ordítva tudnak beszélni egymással, nem kooperálnak még közös feladatok idején sem, nem kitartóak, nem tudnak elmerülni egy-egy feladatban, akár olvasásban sem, nagyon szomorú képet festett le a jövőről. A családban a hozzáértők nem aggódnak ennyire, a pedagógus rokonok szerint az iskola dolga alkalmazkodni a gyerekekhez és nem fordítva.

Engem azért elgondolkodtatott egy kicsit ez a probléma, mondjuk a friss élmények birtokában (ezeknek a gyerekeknek a szülei se tudnak 10 percnél tovább koncentrálni és csendben maradni) én bizakodó vagyok Zénó jövőjével kapcsolatban.