Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, június 05, 2019

Fociznak

Végre kisütött a nap. Lehetett füvet nyírni! A fiúk a jelenlétükkel támogatták a munkát és néha, előzékenyen arrébb mentek, hogy tudjak haladni a fűnyíróval.

Karán imádom ezt a szemüveget, és az izmos felsőteste is nagyon cuki:


Hozzáteszem, előtte azért egész sokat segítettek: rendet raktak, porszívóztak, kivitték a szemetet, virágot locsoltak (meg a paradicsom palántákat is).

posted by szokoz | 9:24 de.