Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

vasárnap, június 09, 2019

Prága

Hazafelé megálltunk Prágában várost nézni. A táncoló háznál indítottunk.
Egy kis szigeten találzunk játszóteret. Ez a pörgő szék volt a legnépszerűbb, Kara olyan rosszul lett tőle, hogy otthon 3 napig nem evett a kavargó gyomra miatt.
 A Károly híd első pillére. Tömve túristákkal, persze, főleg ázsiai és amerikai népekkel.
 Egy légy a házfalon.
 A Mozaik hotel előtt ilyen tetszetős ülőalkalmatosságok várják a fáradt túristákat.
 Ezen meg már meg se lepődtünk.




posted by szokoz | 9:06 de.