Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szombat, szeptember 14, 2019

Az első baleset a kígyóval

Mire a fagyasztott egér hazaér a kisállatkereskedésből, valamelyik végtagja (a farkát is beleértve) mindig eltörik, de van hogy több is. Ez azért nehezíti meg a kígyó etetést, mert hivatalosan a farkánál fogva kellene megfogni a csipesszel és úgy belógatni a kígyó orra elé. Így van a nagykönyvben megírva. Viszont ha az egér farka el van törve, ad absurdum le is van törve, tehát hiányzik, nem lehet szabályosan és erősen megfogni. Leesik a csipeszről, mielőtt a kígyó ráfog.

Ebből lett a baj. A kisállatkereskedésben a néni nagy lendülettel kiszakított a tömbbé fagyott kisegerek közül egyet, és hopp, ugrott az egér farka. Hazaérve, és kiolvasztva, Zénó nem tudta szabályosan és erősen fogva odatartani a kígyónak, az egér lepottyant, Zénó reflexből utána nyúlt, a kígyó meg ráfogott Zénó ujjára, ami pont kisegér méretű, és mozgott is, pont mint a préda.

Fertőtlenítettük, lekezeltük, meggyógyult. Tanultunk belőle.