A nyomkodós, a törölgetős és a kitúrós

Van egy téma, amivel már régóta tartozom.

Úgy kezdődött minden, hogy feltűnt, hogy Zénó bátran nyomkod minden gombot mindenhol, gyakorlatilag kétségek nélkül. Legutóbb az ajkai távolsági buszjárat ajtaját nyitotta ki, amikor a tömeg a buszvezetőre várt a beszállás előtt. Nem akarta ő kinyitni, meg nem is tudta, hogy mi az, csak megnyomta. Az ajtó meg kinyílt. Ennek az esetnek a kapcsán előtörtek a régi emlékek, amikor Z megnyomott valamit. Egyszer Füreden átbillentett valami reteszt a Sharan hátsó ajtaján, ami miatt nem lehetett az ajtót becsukni. A gyerekzárat kapcsolta be nagyjából, csak kinyitott állapotban. Nyitott ajtóval viszont nem tudtunk elindulni. Ő tehát a nyomkodós.

Kara legjellemzőbb szokása az, hogy ölelget és közben az egész arcát odatúrja a vállunkhoz. Ez önmagában egy örömteli pillanat, csak többnyire ebéd közben, vagy közvetlenül ebéd után is nagy szeretettel jön ölelkezni és Apán általában fehér ing van. Tehát gyakorlatilag beletörli a száját Apa ingébe, minden egyes étkezés után. Ő a törölgetős.

Róza pedig ezen a nyáron minden nap, de minden egyes nap lejön az éjszaka közepén és ott alszik nálunk. Ez egyik gyerekre se volt jellemző, sőt, kifejezetten szempont volt, hogy minden gyerek a saját ágyában aludjon, de Róza idén rászokott arra, hogy megjelenik nálunk hajnali 2-3 óra körül, hogy ő omst felébredt. Eleinte még visszakísértem az ágyába, de egyszer olyan fáradt voltam, hogy nem volt erőm ott ülni az ágya mellett még egy fél órát az éjszaka közepén, amíg elalszik, úgyhogy azt mondtam neki, hogy feküdjön oda mellém. Ez volt a hiba. Azóta minden éjjel megjelenik, de módszeresen ám, eleve hozza magával a kis alvóállatait és természetes módon bemászik közénk. És ha már ott alszik, kitúr minket a saját ágyunkból. Apa többször ébredt már arra, hogy hátbarúgják, vagy éppen egy talpacskával a szájában. Így lett ő a kitúrós. És nagyon büszke rá, hogy neki is lett beceneve, mint a nagyoknak.