Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szombat, július 13, 2019

Egy hétvége a gyerekekkel

Ezt a hétvégét a gyerekekkel töltöttük, de a rossz idő miatt a Balaton helyett Veszprémben. A dínókiállításban sosem lehet csalódni.
 Ez a fura állat valamilyen antilop, aminek lekonyul a füle a szomorúságtól.
 És ez már a dínó park. Életnagyságú műanyag állatok között lehet sétálgatni, és annyi van, hogy érdemes itt kezdeni, főleg ha az állatkert részét már ismeri az ember.
 Annyi féle dínót láttunk, hogy a fiúk megállás nélkül szaladgáltak egyiktől a másikig, szinte meg se nézték az egyiket, már rohantak is a másikhoz örömükben. Hát kellett tennünk még egy kört, immár lassabb előrehaladással.
 Ez az állat, egész pontosan a feje, látszik a Viaduktról is. Csak eddig nem tudtam, hogy hova kell nézni.
 Egy plüssállatot is kellett vinnünk a régi dínó pajtásoknak.
 Kerítés ide vagy oda, simogatás nélkül nem állatkert az állatkert.
 Jaaj, a fóka show. Fóka etetés, egész pontosan, amire szépen kisütött a nap, a végén meg leszakadt az ég, de pont meg tudtuk nézni a 4 veszprémi fókát akció közben.
 Veszprémben ebédeltünk hamburgert és hagymakarikát. A földkerekség legvidámabb gyereke pedig itt is végigmosolyogta a várost. (dehát mitől is lenne szomorú..)