Egy nap a gyerekekkel

Péntekre szabadságot vettem ki, és hazahoztuk Rózát is. Meggylekvár főzés volt a program, utána szabadon választott egyéni elfoglaltságok.

A fiúk eleinte lelkesek voltak, de nem sokáig tartott és hamar rájöttem, hogy miért. Zénónak megígértem még az eper szezonban, hogy segíthet lekvárt főzni, akár úgy is, ha emiatt kiveszem egy napra a suliból és velem jön epret szedni, vagy éppen kimagozhatja a meggyet a lekvárhoz, csak segítsen. Ez megalapozta a korai lelkesedést, de a fiam hamar rájött, hogy nyári szünet van, tehát extra előnyökkel mégsem jár már a munka, úgyhogy pár perc után feladta. És akkor jött Róza: 

 Teljesen egyedül, leszárazott és kimagozott kb 2 kiló meggyet. Ez azért meglepő, mert a munka meglehetősen összetett, és monoton. Először csak a szárat szedte le a gyümölcsről és én magoztam. Ő eleinte le se tudta nyomni a magozónak karját. Aztán megmutattam neki párszor és teljesen belejött, egyedül akarta csináni. Én időközben magára is hagytam, amíg kavargattam bent a lekvárt, de az se zavarta, kitartóan folytatta a munkát és amikor elfogyott a meggy, kért még többet, hogy magozhasson. Mindezt a 35 fokban, az udvaron.

 Elkészült a lekvár és elmentünk az állatkertbe. Bérletesek vagyunk, nincs dráma a sorban állással. Nem láttuk még az új bejáratot és a zsiráfok új kifutóját, úgyhogy ezek mindenképpen sorra kerültek és a nagy kedvenc fehér tigris család is.

 A játszótéren is megálltunk egy fél órára. Órára.

 Készült csoportkép is:

 Aztán frizbizni kezdtek a fiúk, valamiért a zsúfolt játszótér közepén. Kisebb balesetek után át tudtam terelni őket egy üres, füves területre.