Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, június 24, 2019

Utolsó nap

Utolsó napra hagytuk a minden tengerparti nyaralásunk fénypontját jelentő motorcsónakozást.
 Fél napra béreltünk csónakot és kimentünk Valettából a part mellett, hogy megnézzük Comino szigetét.
 Ez a sziget lakatlan része az országnak, csak a túristahajók visznek oda csoportokat strandolni.
 Ilyen részei vannak, Chrystal lagoon, Blue lagoon, mind gyönyörű, viszont rettentően túlzsúfolt, hajókkal és emberekkel egyaránt.
 A víz színe a sötét kéktől, a türkizen át, a közép zöldig minden féle lehet, pár méteren belül is.
 A búvárkodó családtagok repestek az örömtől. Remek vízalatti felvételek készültek, halakkal, rákokkal, tengeri sünnel, szerencsére a GoPro-t magunkkal vittük.

 Ezen a képen nem végeztünk színmódosítást, itt a tenger ilyen zöld volt. Pár helyen leparkoltuk a csónakot is a család (egy része) beugrott a vízbe. Én napoztam.

Hazafelé fél órás késést hozott be a WizzAir, teljesen meg voltam lepődve. Kényelmes volt, de azért végtelenül jó érzés volt a saját autóba beszállni.