Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, június 18, 2019

Zénó évzárója

Zénó az első évét zárta a Kazinczyban. 
Nem bántuk meg, hogy rábeszéltük a 8 osztályos gimnáziumra, a tanári kar, a pedagógusok hozzáállása, felkészültsége, és általában az iskola működése egész más, mint az általános iskoláké.

Szerintem jó helyre került.

Kitűnő lett most is, (itt is), de ez nem meglepő egy ilyen szűrőn átesett, válogatott gyerek csapatnál. Megkapta élete első hármasát is, egyet honismeretből, egyet angolból, szóval egyértelműen elindult lefelé a lejtőn, és gyakran lusta tanulni, ezt a szintet most még IQ-ból nyomja.

Az ünnepséget az emeleti ablakból néztem végig: 

 Balázs, a barátja ül mellette:
 Evelina néni, az osztályfőnöke:

posted by szokoz | 1:27 du.