Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szombat, július 06, 2019

Quimby koncert

Alekvárfőzés után kimentünk a Győrkőc fesztiválra. A Radó szigeten megnéztük a Langaléta garabonciások előadását, aminek kis túlzással legjobb mellékszereplője lettem. A gólyalábas előadók elég jó történetet hoztak össze, Karának tetszett, Róza unatkozott. Mindegy. 
 Ezt az esernyő design-t egyszer már ellőtték pár éve, de nagyon üt, másodszorra is.
 Ez az elemes, automata buborékfújó lett a nap fénypontja, az egész esemény, az egész hétvége legnagyobb élménye. Patadobogás hangot is ad, és világít is. Ráadásul póni alakú. Nem kell ezt tovább ragozni.
 Estére Róza átöltözött, a legszebb ruháját vette fel a Quimby koncertre. Bátran indultunk el velük, mert az ő zenéjüket ismerik is a gyerekek. De mindegy volt, mert ott volt a buborékfújó.
 Róza és a rózsás ruha.