Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szombat, június 29, 2019

Róza alszik

Nem tudom, hogy a hőségtől, vagy mi miatt, de Róza mostanában felébred éjszaka. Nekem pedig nem nagyon van kedvem az emeleten ülni az ágya mellett, amíg visszaalszik, úgy hogy a (lustaság) egyszerűség kedvéért odafektetem magunk mellé.
Kicsit bonyolult így aludni, de nem hagyjuk keresztbe fordulni és más módon partizánkodni, úgyhogy végülis meg lehet szokni és én is vissza tudok aludni.

Viszont az elég megdöbbentő, hogy mekkorát nőtt ez a lány mostanában. Már eltűnt a kisbaba testaránya, egészen nagylányos. Szeret öltözködni, kiválogatja magának a ruhát amit felvesz és fel is veszi egyedül. Szereti a szép cipőket. Felpróbálja a táskáimat. Kipakolja őket. Megnézegeti a rúzsokat, tegnap be is kentem a száját vele és illette magát a tükör előtt, annyira tetszett neki. Fura.