Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

péntek, július 12, 2019

AlterRába

Kisebb vihar fogadott minket az autópályán, amikor hármasban elindultuknk Körmend felé, Zénó első fesztiváljára.
 Ez a teljes, dupla, és nagyon erős színű szivárvány fogadott minket az eső után.
 Zénó egy alkoholmentes sörrel kezdte az estét.
 Volt Sziámi, Pál utcai fiúk és Fuck the system, de mi egyedül a Vad fruttikat vártuk. Hát mi mást. A koncert kezdésre az eső is elállt.
 Ilyen közel voltunk Likó Marcihoz, akiről aznap tudtam meg, hogy majdnem rokonunk is. A koncert kiváló volt, nagy élmény az elsőfesztiválos fiamnak, csak az volt a baj, hogy a hangosítással folyamatos gondok voltak, és többször is teljes csend lett (többek között a kedvenc számunk közepén is), aztán az egyik áramszünet után levonultak és nem jöttek vissza többet. Nem serült ki, hogy az eső volt a gond, vagy mi miatt történt ez, de a rendezvényszervező szerint nem volt biztonságos a szinpadi hangtechnika, ezért nem tudták befejezni a koncertet.
És kiábrándító volt tájönni, hogy Zénó több dalszöveget tud már, mint én. :(