A kígyó - 2019

Zénó állattartási elképzeléséről, a nyilvantartásom szerint 2015 őszén írtam először. Akkor azért kezdtük komolyan venni, mert már fél éve kitartóan kígyót akart. Elkezdtük a tervezést, megállapodtunk minden részletben a feladatok elosztásáról (Zénó eteti, takarítja, mindencsinálja, nekem semmi dolgom vele), aztán alig pislantottunk párat, és 4 évvel később, - tádáá - íme a starter pack a junior királypitonhoz.

Arra jutottunk, hogy ennyi gondolkodási idő után még egy évet adunk Zénónak ahhoz, hogy meglássa, tényleg akarja-e ezt az állatot (etetni, gondozni), és arra az időszakra veszünk neki egy ilyen kicsi terráriumot. Ha nem jön be, eladjuk. Egy év múlva pedig, amikor a végleges helyre költözünk, az akkori szobaméretre legyártunk egy egyedi, fullos terráriumot a kígyónak. A kis kígyó meg ebben is elfér.

Kara gekkót akar tartani, Róza pedig nem is tudom még hogy mit, de az biztos, hogy rájuk is ugyanezek a szabályok lesznek érvényesek: akkor kapnak állatot, ha vállalják, hogy ők gondozzák, ha megértik, hogy állatot tartani felelősség. Egészen addig pedig plüssállatokat kapnak. Igazit nem.

Most hétvégén berendezzük a terráriumot, utána jöhet az új családtag.