Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, szeptember 26, 2019

Róza az ovi előtt

Róza, úszás után. Néha elgondolkodom, hogy mennyire szerencsés ez a lány. Neki tényleg csak megszületni volt nehéz.

Azóta megállás nélkül boldog. Megvan mindene, megkapja a figyelmet, a szeretetet, amire szüksége van, de ahhoz is jó érzéke van, hogy el tudja érni, hogy megkapja. Megtalálta a barátait, akikkel boldog tud lenni, a testvéreivel nem mindig felhőtlen a viszonya, de többször szoktak szépen együtt játszani, mint veszekedni. A nagyszülei imádják, sok időt tudnak vele tölteni, az egész gyerek egészen kiegyensúlyozott, okos, és egészséges.

Persze idegesítő is tud lenni, kis energia vámpír, és bagoly típus, este 10ig nem tud elaludni, ami borzasztóan fárasztó az egész családra nézve.

Még mindig kizárólag fiúkkal barátkozik. Az öltözködése mostanában lett teljesen szélsőséges: imádja a csajos ruhákat, ocelot minta, átfordítós unikornisos pulóver, tüll szoknya, harisnya ruhával, báli ruha bármilyen napon, és cicás hajpánt, viszont a baseball sapkát fordítva hordja a fején, mert az menő, bakancsot hord, kerüli a rózsaszínt, és a fekete a kedvence.

Ez Róza. Magabiztos, erős lány, de közben egy kis bohóc, és bújós cica keveréke.
Ez a kép mindent elmond róla. A szerencsés lány, aki még óvodába is Q7-essel jár.