Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, október 24, 2019

Dögi megvacsorázik

Amióta Dögi megnőtt és nem fagyasztott-kiolvasztott egeret kap csipesszel tálalva, hanem élő prédát, amit a szemünk láttára fojt meg és fogyaszt el, egész más hangulata van az etetésnek. Szívszorító, nyomasztó, rettenetes látvány. Hazaviszünk egy bébi egeret, még a szeme is csukva van, retteg a mamája nélkül, éhes a nap végére, és fázik is. Betesszük a terráriumba, és ott már szemmel láthatóan reszket a félelemtől. Kara is sírni tud tőle, de tudomásul kell vennünk, hogy ezt jelenti a táplálék lánc az állatvilágban.

Aztán jön Dögi és elvégzi a dolgát. Aztán 2 napig alszik.