A sáska - 3. fejezet (amiben a kígyó is megszökik)

A sáska ma reggel, több napnyi fárasztó várakozás után, bejutott a házba.

A képet mégsem ennek örömére tettem ki, hanem annak emlékeztetőjéül, hogy ezen a napon, és ennek köszönhetően tűnt el Dögi a terráriumból.

Iskolába indulás előtt megláttam a sáskát az előszobában. Szóltam a gyerekeknek, hogy itt a sáska, mondtam én, hogy előbb utóbb be fog jönni. Jöttek is egymás után csodát látni, majd Zénó egyszer csak felkiáltott, hogy vissza kell mennie az emeletre, mert nyitva hagyta a terráriumot. Épp vizet cserélt Döginél, amikor kiabáltam.

Addigra (kb 30 másodperc alatt) Dögi eltűnt. Kerestük egy pár percig, de hiába, utána pedig el kellett indulnunk suliba. Zénóval megbeszéltük a részleteket, iskola után azonnal hazajöhet, keresse a lakásban mindenhol, bekapcsoltuk a radiátorokat, hogy délutánra felmelegedjenek, hátha odabújik be alájuk, aztán szóljon, ha megvan.

Nem lett meg. Zénó reggeli, a kígyó elvesztése felett érzett szorongása délutánra köddé vált, mire hazaértem az irodából, már mindkét gyerek a kanapén ült és laza hangulatban tévézett.

Estére megalkottuk a stratégiát Dögi felkutatására. Zénó elhatározta, hogy sokáig fent marad. A kígyó nappal elbújva alszik, éjjel aktív, majd fent marad és megvárja, amíg előbújik. Apa azt olvasta valahol, hogy a kígyó a meleg tej szagára előjön, ő azt tervezte, hogy tejjel fogja előcsalogatni.

A valóságban viszont az lett, amire számítottam: Zénó elaludt, Apa pedig leült játszani a gépéhez. Este 10-kor kijöttem Rózától és megálltam a terrárium előtt, gondoltam, pár percet rászánok arra, hogy körbenézzek a terrárium környékén.

Aztán a nagy csöndben, meghallottam egy reccsenést. Nem láttam semmit, először azt hittem, hogy a könyvespolcon mocorog az állat. Léptem egyet a könyvespolc felé. Újabb reccsenés, léptem még egyet. Lassú de kitartó oldalazással eljutottam a könyvespolc előtt, be a gyerekszobába. A padlónyőnyeg vonzotta tehát a hüllőt, a parkettán fázott a kis feneke.

Volt a gyerekszoba közepén és IKEA Dimpa, amiben a paplanokat tartom a nyári időszakban. A lusta háziassszony a paplanokat elővette, a zacskót pedig a szoba közepén hagyta. Szerencsére. A kis kígyó felmászott a műanyag zsákra, ami a súlya alatt folyamatosan behorpadt, és minden moccanástól zörgött egy kicsit.  Ez vezetett el a búvóhelyéig. A munka könnyebbik része tehát megvolt. Ott álltam egyedül, az éjszaka közepén, szemben a kígyóval.

Most jött a neheze. Ki fogja megfogni és visszatenni?! Elkezdtem felébreszteni Zénót, ami önmagában nagy kihívás, mivel ő nagyon mélyen alszik. Szólogattam, rázogattam, semmi. Kb egy perc közelharc után elkezdett magához térni. Nehezen, de megértette, hogy megvan a kígyó, és neki kell megfogni. Közben néztem folyamatosan, hogy nehogy megint meglépjen az a dög, amíg a gazdáját észhez térítem.

Zénó végül fel tudott ébredni, és gond nélkül visszatette a terráriumba. Összeölelkeztünk a nagy kaland végén, visszakísértem az ágyához és elnézést kértem tőle, amiért felébresztettem, dehát nem volt más választásom. Erre azt válaszolta:
- ugyan, hisz nem is aludtam!
- = )