A Pál utcai fiúk

Még ma is ott tartunk, hogy a kötelező olvasmányokat esti mese jelleggel felolvasom, mindkét gyereknek. Tisztában vagyok azzal, hogy a gyerekek ettől nem fognak rutint szerezni az olvasásban és alapvetően ez volna a cél, és azzal is, hogy ettől nem fogják megszeretni az olvasást, de a Kincskereső kisködmönnél például mondatonként értelmeznem kellett a szöveget.

Ezen kívül az eredeti elképzelés az volt, hogy oké, én elolvasom a kötelezőt helyette, de neki ugyanannyi oldalt kell olvasnia akármit, nekem mindegy, hogy mit. Aztán ahogy teltek a hónapok, annyi maradt meg, hogy én elolvasom a kötelezőt helyettük.

A Pál utcai fiúk helyenként kifogott rajtam. Amikor Nemecsek Ernő elkezdett megbetegedni, a szívszaggató részeknél elcsuklott a hangom. Azzal hárítottam, hogy
- Innen Zénó olvas tovább. 
Akkor is, ha csak 3 mondat volt hátra a fejezetből.

Aztán egyik este Zénó azzal indult be a szobájába:
- Anya, ma estére hozzál magaddal zsebkendőt is, mert olyan rész jön, hogy Neked az kelleni fog.

Tapintatos kis fickó az én fiam, ez nem vitás.