Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, február 26, 2020

Róza úszik

Bár ezen a fotón nem látszik, de a februári szülői betekintésen kiderült, hogy Róza csaknem megtanult úszni. Rendesen gyorsúszik, viszonylag szabályos kar- és lábtempókkal, csak az ámulattól elfelejtettem fotózni és videózni.

A márciusi utolsó edzésre beküldök Apa naptárába egy meghívót, hogy még véletlenül se szervezzen rá semmit és el tudjon jönni ő is megnézni ezt a csodát.

Jutka néninek nagyon hálás vagyok, amiért 6 hónap alatt ebből a nagycsoportos óvodás lányból kihozta a maximumot. Azért is nagy büszkeség ez nekem, mert legutóbb a judo edző mondta ugyanezt Rózáról, hogy mosolyogva, nagy vidáman végig dolgozza az edzéseket, és minden feladatot elvégez, amit mondanak neki. Az úszáson is ez van: az ovis csoportban minden feladatnál Róza áll a sor elején, elhangzik a feladat, Róza megcsinálja, a többiek meg próbálkoznak ügyesen.

Tök kész vagyok ettől a lánytól.