Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, március 19, 2020

1. hét, csütörtök

Elmentünk a dunaparti játszóra még mielőtt lezárták a város összes játszóterét. 


Este 7-kor annyira csipogott mellettem Zénó telefonja, hogy már ránéztem: kiderült, hogy a matek tanár keresi őt a Viber csoportjában, mert délelőtt Zénó nem írta meg a dolgozatát. Összekapkodtunk, megírta, beküldte, este 8-ra készen is lett.

Nap végén pedig mostanában összegyűlünk a hálószobában, mind az öten egy ágyon és úgy hallgatjuk a mesét. Tegnap 5-ből 3-an belealudtak. Vannak ilyen pozitív eredményei is ennek a gyerekkaranténnak.

Címkék:

posted by szokoz | 3:00 du.