Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, március 05, 2020

Winnetou

Nagy meglepetésemre Apa átvette az esti meseolvasó szerepét. Miután kiolvastuk mind az öt Jo Nesbo gyerekregényt, és tanácstalanul álltunk a könyvespolc előtt, Apa óriási ötlettel állt elő: Winnetou-t fog olvasni nekik, mert ennyi idős korában neki az volt a kedvence.

Ezzel a szokással nekem 30-40 percet könnyvít az esti rutinomon, a fogmosás után kettéválunk: a fiúk indiános mesét hallgatnak a fiú szobában, a lányok pedig elvonulnak a lányszobába.

Egyik reggel azzal jöttek le, hogy előző este minden családtagnak indián nevet választottak. Sorolták a különböző jelzős szerkezeteket, amikre már nem is emlékszem, de az enyém megmaradt:

Ordibá Ló.