Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, február 27, 2020

El kellett mennünk óriáskerekezni

Róza hónapok óta azzal nyaggat, hogy üljün fel az óriáskerékre. Azt is kikötötte, hogy naplemente után akar menni, mert nem a várost akarja látni, hanem a fényeket.
 Eddig tudtam halogatni. Én ugyanis nem akartam télen menni, éjszaka, a hidegben. Kértem, hogy halasszuk el addig, amíg jobb idő lesz. Aztán rászántam magam.
 Beöltöztünk azért melegen. Róza nagyon jól érezte magát, Kara ugrálással szórakoztatta magát, amitől viszont Zénó beparázott a gondolában. Neki a repülés se volt komfortos, most pedig az óriáskeréken feszengett egy kicsit, de azért ő se akart kimaradni a buliból. Csak nem szereti mostanában, ha fényképezem.