Testvéri kapcsolatok

Szabina néni remek munkát végez az oviban, többek közt érzelmi fejlesztés területén. Azt nem tudom, hogy ez neki belső indíttatásból jön, vagy a csoportban lévő gyerekek lelki állapota miatt jött az ötlet, (talán mindkettő), de messze több időt és energiát szentel a gyerekek fejlesztésének, mint ami az iparági átlag, vagy mint amennyi józan ésszel elvárható lenne.

Említettem már a boldogság befőttet és azt a gondolatot, hogy Róza szerint a felnőttek attól boldogok, hogy ő itt van. Ezen a héten viszont más gondolatok jöttek elő, más dolgok foglalkoztatták Rózát.

Szabina néni azzal kezdte a folyosói beszámolót, hogy Róza egész héten kérte, hogy vegyék elő az érzelem kártyákat, mert beszélni szeretne. Szerencsére erre minden nap volt lehetősége. Egész héten arról beszélt, hogy a bátyjai őt nem szeretik, nem engedik maguk közé játszani és csúnyán bánnak / beszélnek vele.

Ez pedig igaz is. Annyi kiegészítéssel, hogy Zénó ugyanezt csinálta pár éve Karával, dedósnak tartotta, nem szívesen játszott vele, most viszont egymással nagyon jól elvannak a fiúk, és nem olyan játékok kötik le őket, mint ami Rózát. Ráadásul, Róza időnként tényleg bosszantja őket, szándékosan, tehát nem annyira fekete-fehér a helyzet, mint amilyennek először látszik.

Zénó bekerült egy olyan osztályba, ahová csupa jótanuló, eredményorientált, törtető gyerek jár, ő másfél éve küzd azzal, hogy visszaszerezze azt a csapatvezér státuszát, amit az előző iskolájában megszokott, és amilyen modellt Apától is lát. Nehéz dolga van, küszködik. Ezt a frusztrációját látható módon a testvérein (is) vezeti le. Látjuk, értjük, próbálunk tenni ellene, de nehéz.

Karának középső-gyerek szindrómája van. Féltékeny Rózára, egész nap keresi a lehetőséget, hogy valakihez odabújhasson ő is. Nehezen viseli, hogy Rózát ölelgetjük, szeretgetjük. Ő is rajta vezeti le a frusztrációjának egy részét. Ezt is látjuk, értjük, próbálunk tenni ellene.

Rózát az bántja, hogy nap mint nap választania kell a nagyszülők és köztünk. Itthon is szeret lenni, Ajkán is, tehát akár megy, akár marad, fáj a szíve. Nagyon bántja, hogy folyton választania kell. Ezt is látjuk, ez is elég nehéz.

Viszont verekedni sose szoktak, tehát agresszióig, tettlegességig nem fajulnak az ellentétek.

Ezeket olvasva úgy tűnik, hogy van min dolgoznunk, de azt is hozzá kell tennem, hogy a gyerekeink kivételesen jó helyzetben vannak. A magyar átlaghoz képest messze jobb a légkör, amiben felnőnek. Kevés szabállyal működik a család, szeretetteljes és támogató a légkör, teljes a család, nem szenvedünk hiányt semmiben. Nem ismerik az alkoholizmust, nem találkoztak bántalmazó családtaggal, nincs érzelmileg megközelíthetetlen, nárcisztikus rokon. Támogatjuk őket mindenben.

Összességében tehát nem annyira rossz a helyzet, de minden nap van mit tennünk értük.