2. hét, szerda

Mostanra nagyjából beállt a rend. Minden iskolából minden tanár küldi valahogyan a leckét, azt mi rendszerezzük, nyomtatjuk, megcsináljuk. 

Zénó a Krétában kapja és ott is küldi az anyagokat, nagyjából önállóan. Néha van online órája is, matek és angol, olyankor ugyanúgy ül a gépe előtt fejhallgatóval, mintha játszana, csak kalimpál a kezével, hogy "Ne mooost, Anyaaa, órán vagyok".

Kara iskolájában nincs Kréta. A tanárok egy része emailben, más része facebookon, (vagy mindkettőn), megint más része Google Class roomban küldi az anyagot. Nehezítésként van, aki visszakéri a leckét, és van, aki nem. Ezt is követni kell.

Szerencsére pont az angolban is tudok segíteni, de ez tényleg csak véletlen. Hányan lehetnek, akiknek még gépük sincs, nem hogy nyomtató, és technológiai ismeretek a tananyag begűjtéséhez?

Nap közben sok idő jut játékra, társasozunk, kertben bohóckodunk, youtube-on jógázunk, elkezdtünk klasszikusokat nézni a tévében (Örvös Csöpi filmeket például), de nézünk koncerteket, balettet, sokkal többet, mint egyébként szoktunk.

Este pedig Apa olvas mesét, amióta mindig itthon van lefekvéskor. Ezek mindenképpen a karantén előnyére írhatóak. Alapvetően pedig egyáltalán nem viseli meg a gyerekeket az itthonlét, nagyon szeretnek itthon lenni, egyszer sem mondtak még olyat, hogy mennének valahová. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy mi magunk sem mondunk soha olyat, hogy milyen rossz a helyzet, nem szenvedünk a körülmények miatt, igyekszünk a legjobbat kihozni ebből az itthon töltött néhány hónapból. Bár még csak az elején vagyunk. A panaszaimat pedig (amik vannak azért),  nem mondom hangosan. De erről majd később.