Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, december 09, 2020

MK

 "- Apa, nekem tetszenek az ilyen aprómintás ruhák. Tudod, amilyen a kabátodon is van, az a K betűs."

Egyébként, ahhoz képest, hogy mennyire határozottan eldöntöttük, hogy a lányunk nem fog rózsaszín ruhákat hordni, most már szinte kizárólag lila és rószaszín cuccai vannak. A fejpántokról nem tud lemondani, és szívesen hordja a leglehetetlenebb fajtákat: az óriás rénszarvas-agancs imitációt és a komplett fekete macska alakút, amiben tényleg olyan, mintha egy közepesen fejlett hosszúszőrű macska ülne a fején.

A suliban ez okozott már kisebb konfliktusokat, de alapvetően sok barátja van, és meglepő módon már nem csak fiúk. Viszont, az iskolai szerelmével, Patrikkal már "szakított", a fiú másik lánnyal barátkozik azóta. Róza pedig máris megtalálta az utódját, Rault, a b osztályból.

Furcsa megtapasztalni, hogy annak ellenére, hogy a fiúk sose barátkoztak lányokkal, sőt még ma se érdekli egyiküket se a téma, Rózának már óvodában volt kitartó szerelme és azóta is, folyamatosan szeret valakit. A fiúk sose barátkoztak más osztálybeliekkel, Róza elsős korában simán összehaverkodik a b-sekkel. Meg az osztálytársa harmadikos bátyjával.

Címkék: