Versenyek

Érdekes, hogy sose nyomtuk a gyerekeknek, hogy versenyezni kell, sőt, még a birkózást is azért hagyták abba, mert mi nem akartuk, hogy állandó stressz alatt nőjenek fel. (Meg hogy minden hétvégén utaznia kelljen az egész családnak, nem akartuk tornacsarnokokban, szendvicseket rágva tölteni a szombatokat) Viszont a tanulmányi vsersenyekkel nagyon belendültek idén a fiúk.

Zénó a Bolyai matek után ezzel a Semmelweis biológia versennyel is nagyon meglepett, aztán ma azzal indult el a suliba, hogy csak későn jön, mert Petőfi (!) versenyre kell mennie. Mondom neki:

- Tudsz bármit Petőfiről?

- Nem, de a csapatból valaki lebetegedett és engem kértek, hogy ugorjak be helyette.

Kiderült, hogy mégis van a suliban egy, azaz egy tanár, aki komolyan veszi a versenyekre való felkészítést, ő a magyartanár, aki elkéri a fiúkat a nap végéről, lenyomja nekik Petőfit és délután mennek versenyezni. Óriási.

Kara pedig a Bolyai matek után váratlanul beiratkozott a Kalmárra is. Kiváncsi leszek.